Az új építési termékekről szóló rendelet (EU) 2024/3110 önálló rendszert hoz létre az építőipari digitális termékútlevelekhez. Ennek interoperábilisnak kell lennie a(z) ESPR-DPP rendszerével, ugyanakkor nem akadályozhatja a Building Information Modelling alkalmazását. A gyártók számára ez nem egy második PDF-archívumot, hanem a termékmodelltől az épületen át egészen a bontásig húzódó adatkapcsolatot jelent.
Épületkapcsolattal rendelkező DPP-rendszer
A 75. cikk kötelezi az Európai Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén létrehozza az építési termékútlevelek rendszerét. Ennek a rendszernek a(z) DPP szerinti, a(z) ESPR által meghatározott horizontális rendszerre kell épülnie, és egyidejűleg figyelembe kell vennie az építési termékek sajátosságait.
Ez azért lényeges, mert egy építési termék többnyire tartós szerkezet részeként végzi. Egy ablakot, szigetelőanyagot vagy előregyártott elemet megterveznek, leszállítanak, beépítenek, karbantartanak, esetleg kiszerelnek és újra felhasználnak. A termékinformációnak ezért nemcsak az értékesítéskor kell működnie, hanem a tervezési és épületadatokban is felhasználhatónak kell maradnia.
A Bizottság a(z) DPP-ütemtervében az építési termékekre és a(z) DPP-szolgáltatókra vonatkozó követelményeket 2027 második negyedévére, a következő tervezett lépésként jelöli meg. A részletszabályok tehát még kialakulóban vannak. Az alaparchitektúrát azonban már meghatározza a rendelet.
Milyen információkat kapcsol össze az útlevél?
A 76. cikk többek között a következő tartalmakat irányozza elő:
- teljesítmény- és megfelelőségi nyilatkozat,
- általános termékinformációk, valamint használati és biztonsági útmutatók,
- műszaki dokumentáció,
- előírt jelölés,
- egyedi azonosítók,
- más alkalmazandó uniós jogból származó dokumentumok,
- a fontos alkotóelemek adathordozói, ha azok maguk is rendelkeznek DPP-val.
Az útlevél alapvetően a terméktípushoz és annak egyedi azonosítójához kapcsolódik. Az információknak pontosnak, teljesnek és naprakésznek kell lenniük. A különböző szereplők eltérő hozzáférési jogosultságokat kapnak, és szerepüktől függően információkat vihetnek be vagy frissíthetnek.
A(z) DPP és a BIM eltérő feladatokat lát el
A BIM-modell az épületet és annak komponenseit a projekt összefüggésében írja le. A(z) DPP a terméket és annak életciklus szempontjából releváns, szabályozási adatait írja le. A két rendszernek hivatkoznia kell egymásra, de nem szabad kölcsönösen lemásolniuk egymást.
A gyakorlatban alkalmazható minta a következő:
- A gyártó tartós termékazonosítót rendel hozzá.
- A(z) DPP biztosítja a hiteles termék- és megfelelőségi adatokat.
- A BIM-objektum tárolja az azonosítót és a projektspecifikus beépítési információkat.
- A termékútlevél módosításai ugyanazon a hivatkozáson keresztül továbbra is elérhetők maradnak.
- Bontáskor a komponens ismét hozzárendelhető a terméktípusához és a releváns adatokhoz.
Aki a teljes műszaki dokumentációt minden BIM-modellbe bemásolja, elavult verziókat hoz létre. Aki csak egy tartós azonosító nélküli webhivatkozást tárol, a hivatkozás megszűnését kockáztatja. A megbízható középút a tartós, géppel olvasható hivatkozás egyértelmű adatgazdával.
Nyílt szabványok és nincs gyártói függőség
A 77. cikk nyílt szabványokat, interoperábilis formátumokat, valamint géppel olvasható, strukturált, kereshető és továbbítható adatokat ír elő. A 78. cikk emellett a biztonságra, az adatvédelemre, az integritásra és az üzleti titkok védelmére vonatkozó követelményeket határoz meg.
Egy DPP-szolgáltatás beszerzésekor az építési termékek gyártóinak ezért legalább a következőket kell ellenőrizniük:
- Exportálható-e az összes adat és az azonosítók hozzárendelése?
- Szolgáltatóváltás esetén stabilak maradnak-e az URL-ek és az azonosítók?
- Léteznek-e dokumentált API-k és nyílt adatformátumok?
- Elkülöníthetők-e a nyilvános, projektalapú és hatósági hozzáférések?
- Hogyan történik a módosítások nyomon követhető verziózása?
- Milyen biztonsági mentés lép életbe fizetésképtelenség vagy a működés megszüntetése esetén?
A rendelet emellett megtiltja a szolgáltatóknak, hogy a tárolt DPP-adatokat a szükséges üzemeltetésen vagy feldolgozáson túl értékesítsék, újra felhasználják vagy feldolgozzák, kivéve, ha a gazdasági szereplő ehhez kifejezetten hozzájárul.
A hosszú távú elérhetőség megváltoztatja a rendszer kiválasztását
Az építési termékek évtizedekig használatban maradnak. Az építési termékekről szóló rendelet előírja, hogy a rendszernek az adott típus utolsó termékének forgalomba hozatalát követően 25 évig hozzáférhetőnek kell maradnia; a gazdasági szereplőnek az útlevelet legalább tíz évig kell biztosítania. A konkrét kialakítást a(z) DPP-rendszer határozza meg.
Ezek az időtávok hosszabbak a szokásos szoftverszerződéseknél. Egy vállalatnak ezért a következőkre van szüksége:
- hordozható adatokra és adathordozókra,
- dokumentált felelősségátadásokra,
- független biztonsági mentésre,
- tartós domainekre és azonosítókra,
- a termékmódosításokra, utódtermékekre és kivezetésekre vonatkozó eljárásra.
Az üzemeltetés nem függhet egyetlen munkavállalói fióktól vagy át nem ruházható, rövid távú szerződéstől.
Szerepek az építési életciklusban
A gyártók, meghatalmazott képviselők, importőrök és forgalmazók más kötelezettségeket viselnek, mint a tervezők, építtetők, kivitelezők, kiszerelést végzők vagy hatóságok. A jövőbeli rendszernek meg kell határoznia, hogy ki milyen információkat láthat, és ki módosíthatja azokat.
A gyártónak ezeket a szerepeket már az adatmodellben figyelembe kell vennie. A nyilvános teljesítményadatok nem tartozhatnak ugyanabba a hozzáférési csatornába, mint a bizalmas műszaki dokumentáció. Egy bontást végző vállalkozásnak más információkra van szüksége, mint a piacfelügyeleti hatóságnak. A szerepalapú nézeteknek ennek ellenére ugyanarra a termékazonosítóra kell hivatkozniuk.
Mit készíthetnek elő most a gyártók?
- A terméktípusokat, változatokat és fontos alkotóelemeket egyértelműen modellezni.
- A teljesítmény- és megfelelőségi adatokat PDF-ekből strukturált mezőkbe átvezetni.
- Stabil hivatkozást meghatározni a terméktörzs, a(z) DPP és a BIM-objektum között.
- Felvázolni a tervezők, ügyfelek, hatóságok és a bontás hozzáférési szerepeit.
- A beszerzésekben kötelezővé tenni az exportot, az API-t, a biztonsági mentést és a szolgáltatóváltást.
- Kísérleti projektet indítani egy olyan termékkel, amely több, a(z) DPP szempontjából releváns részből áll.
Az építési termékútlevél akkor válik értékessé, ha nem ér véget a gyárkapunál. A rendelet ehhez egyértelmű irányt szab: nyílt adatok, tartós identitás, differenciált hozzáférések és BIM-kompatibilitás. A vállalatok ezeket az alapokat még az összes részletszabály elfogadása előtt megvalósíthatják.
